Egy év nemcsak történeteket hagy maga után, hanem apró felismeréseket is. Ez a lábjegyzet a felismerések rövid gyűjteménye, amelyek segítenek lecsendesedni, mielőtt tovább indulnánk.
Három dolog, amit (eddig) 2025-ben (újra) megtanultam:
ELSŐ: A magabiztosság nem érzés, hanem döntés, választás.
Sokszor azt gondoljuk, ha valaki magabiztos, az az illető személyiségéből adódik és ez biztosan az alapvető jelleme. De ez messze nem így van! A magabiztosság egy olyan készség, amit elsajátíthatunk.
Roland Bénabou és Jean Tirole szerint a legtöbb ember az önbizalmat úgy definiálja, mint a „önmagában való hit”. Ellen Lenney egyik legrégebbi definíciója szerint az önbizalom „az egyén pozitív elvárásai a teljesítményével kapcsolatban, valamint képességeinek és korábbi teljesítményének önértékelése”. Végül a Psychology Dictionary Online definíciója: „az egyén saját képességeibe, tehetségébe és ítélőképességébe vetett bizalmának, vagy annak a meggyőződésének a kifejezésére, hogy sikeresen képes szembenézni a mindennapi kihívásokkal és követelményekkel”. Mindazonáltal megértjük, hogy a több önbizalom jobb, mint a kevesebb. Jobb önértékeléssel hajlamosabbak vagyunk élvezni az életet, több energiánk van, motiváltabbak vagyunk a cselekvésre, többet kommunikálunk, nyugodtabbak vagyunk, kevésbé a szorongunk, kevesebb stresszt tapasztalunk és szubjektív boldogságunk magasabb.
Martin Seligman felhívja a figyelmünket arra, hogy az önbizalom valódi elsajátításához nem elég a pozitív önképünk, hanem a viselkedésünknek is követnie kell azt. A magunknak tett ígéretek betartásával építjük fel a magabiztosságunkat – újra és újra. Ez egyszerű, de nem mindig könnyű. Hogyan néz ez ki a mindennapi életben?
Elmegyek sétálni… és tényleg elmegyek.
Minden nap 3o percet tanulok olaszul… és leülök tanulni.
Számomra ez a mentálhigiénés magánpraxis megnyitásának az ígéretét jelentette. Az ismeretlenbe lépni – annak bizonytalanságába, más ritmusába, követelményeibe – hatalmas lépésnek tűnt. Sok félelmem volt. De ez az élmény emlékeztetett arra, hogy a magabiztosság nem a félelem hiányából fakad, hanem a következetes döntéseinkből, hogy magunkat válasszuk. És az elkötelezettség, hogy megcsináljuk, amit megígértünk magunknak. Azáltal, hogy betartottam a magamnak tett ígéretet, magabiztosabbá váltam.
Ha növelni szeretnéd az önbizalmadat, kezdj kis kötelezettségvállalásokkal. Tégy ígéretet, tartsd be és hagyd, hogy ez a következetesség építse az önbizalmadat, a fegyelmedet és a belső erőd.
MÁSODIK: Ahhoz, hogy szeresd magad, először el kell fogadnod magad.
Carl Jung azt mondta, hogy „A legfélelmetesebb dolog az, ha teljesen elfogadod magad.” Gyakran nem vesszük észre a cselekedeteink mögött rejlő negatív motivációt. Az belső kritikusunk kemény és hangos, a „soha nem vagyunk elég jók” érzés gyakran szorongáshoz és kiégéshez vezet.
Koncentrálj arra, hogy elfogadod magad olyannak, amilyen most vagy. Anélkül, hogy felerősítenéd a belső kritikus hangját, gyakorold inkább az együttérző szeretetet önmagad iránt. Brené Brown az elfogadás és a valódi önszeretet közötti kapcsolatra hívja fel a figyelmet: „A saját történetünk elfogadásával és önmagunk szeretetével a legbátrabb dolgot tesszük, amit valaha tehetünk”. Az elfogadás a belső béke és az önszeretet alapja.
Amikor tavasszal a kedvenc könyvesboltomban böngésztem a könyveket Tucsonban (Arizona), rátaláltam Amanda Knox könyvére, a Free: My Search for Meaning (Szabad: Az értelem keresése – lehet, hogy nem így van/lesz magyarra fordítva) . A könyv vége felé megoszt egy saját verset, amely mélyen megérintett. Emlékeztetett arra, hogy az együttérző élet a bátorságban, a kedvességben, az önmagunk iránti megbocsátásban, a sebezhetőségben, a szabadságban és a növekedésben gyökerezik. Ha hagyjuk, hogy a fájdalom, a harag és a keserűség irányítson minket, soha nem találjuk meg a szeretetet és a szabadságot. Ha elfogadjuk a változást és bízunk magunkban, átalakíthatjuk az életünket. A bátorság, az együttérzés és a kíváncsiság rugalmas és nyitott szívű embert teremt. Egy meggyógyult embert, akinek központi fogalma az önmagának való megbocsátás és akinek célja és mindennapi gyakorlata a félelemtől, a korlátoktól és a sebektől való megszabadulás.
Mivel nem vagyok műfordító és tudtommal ezidáig még nem jelent meg Amanda Knox könyve magyarul, ezért idemásolom angolul, mert nem szeretném gondolatait pontatlanul fordítani.
HARMDIK: Whakawhanaungatanga
Nem, nem feküdtem rá véletlenül a billentyűzetre. Inkább a bennem rejlő kulturális antropológus olvasta valahol ezt a maori szót és igyekezett megérteni a jelentését. A maori nép szerint ez a szó azt jelenti, hogy a kapcsolatok kiépítése és fenntartása fokozatos folyamat, amely egységet, összetartozást és közös „mi” érzést teremt. Amikor közös élmények révén kapcsolódunk egymáshoz, megerősítjük azt a szálat, amely összetartja a közösséget. A maori kultúrában ez nem pusztán kapcsolatot, kötődést és egymáshoz tartozást jelent, hanem a kapcsolatok ápolásának művészetét és felelősségét is. Mindezek középpontjában pedig a bizalom áll.
A bizalom az egyik legértékesebb tőke, amellyel egy közösség – legyen az nagy vagy kicsi – rendelkezhet. Ha egyszer elveszítjük, hihetetlenül nehéz újraépíteni. Ahogy John Gottman emlékeztet bennünket: „A bizalom a leghétköznapibb pillanatokban épül fel. Nem a nagy gesztusokból nő ki, hanem a mindennapi cselekedetekből, amikor úgy döntünk, hogy megjelenünk valaki másért, anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe.”
Ezek a pillanatok gyakran a sebezhetőség felvállalását igényelik. Kockáztatjuk, hogy elutasítanak vagy kényelmetlen helyzetbe kerülünk. De azzal, hogy vállaljuk ezt a kockázatot, jelzünk a másiknak, hogy hajlandóak vagyunk bátrak lenni, kezet nyújtani és őszinte kapcsolatot kialakítani. És ezeken a kis, bátor cselekedeteken keresztül mélyül a bizalom és épülnek az emberi kapcsolatok.
Zárásként: a bizalom, az önelfogadás és a magabiztosság nem mindig jön magától. Ezek tudatos döntések és gyakorlások eredményei. Minden apró lépés, amelyben bízunk magunkban, elfogadjuk a hibáinkat és erősségeinket vagy bátran kiállunk a saját értékeink mellett, közelebb visz ahhoz az élethez, amelyben teljesen önmagunk lehetünk. A magabiztosság nem mindig érzés, néha egyszerűen választás és folyamatos kibontakozás – minden bátorságra vállalt lépés formálja. A döntés, hogy hiszünk önmagunkban, még akkor is, ha a bizonytalanság jelen van.
Mit tanított neked 2025?
Photo credit: silentjars
Leave a comment